Szalafő nevének első említése – egyes kutatók szerint – 1208-ból való: II. Endre adománylevelében „terra Zalaiensis” formában. IV. László 1268-as kiváltságlevelében Szalafőt is említik a többi őrségi falu mellett. Az 1364-es királyi oklevélben szereplő „szalafőőr” kifejezés utal arra, hogy az őrségi őrök eredetileg a „Szala” folyó „fejét”, azaz forrását – és annak környékét – őrizték Az őrként végzett szolgálataikért kapott kollektív nemességükre az őrségiek évszázadokig hivatkoznak, noha 1391-ben Zsigmond király Szalafőt és tartozékait László temesi ispánnak adományozza, mert az őrök örökösen alávetettek voltak. (Ekkor a név: „Zalafew”.)Szalafő hét halmon épült, ún. „szeres település”, amelynek mindegyik dombja egy-egy „szer”: Alsószer, Csörgőszer, Felsőszer, Gyöngyösszer, Papszer és Templomszer, illetve Pityerszer. A falu őrzi a honfoglaláskori településszerkezetet. Nevét a határában eredő Zala folyóról kapta, melyet a helyiek „Szala” néven említenek.
A falu legfőbb nevezetessége az Őrségi kulturális örökségét őrző, a hagyományos népi építészetet és az ittélők életmódját bemutató Pityerszeri Népi Műemlékegyüttes. Három porta épületein, berendezési tárgyain keresztül bepillanthatunk az egykori őrségi ember mindennapjaiba. Itt látható az egyetlen megmaradt - eredeti helyén lévő - jellegzetes őrségi lakóépülettípus, az úgynevezett kerített ház. A műemlékegyüttes június 1-től augusztus 31-ig minden nap 10-18 óráig, március 1-től május 31-ig illetve szeptember 30-tól november 1-ig keddtől vasárnapig 10-17 óráig, az év további szakaszában csak bejelentkezéssel látogatható.
Hazánk erdőrezervátumai között tartják számon a község határában található szalafői Őserdőt, amely közel száz éve emberi beavatkozás nélkül, szabadon tenyészik. Az elhagyott szántók beerdősülésével létrejött területen tehát a természetes ökológiai és evoluciós folyamatok szabadon érvényesülhetnek. Látogatása csak ÖNPI szakvezetéssel.
Milkovics Jenő fafaragóművész alkotása, mely a település központjában, a Művelődési Ház és a Jégverem közvetlen közelében, 2009-ben került felavatásra. Egy kidőlt tölgyfából faragták, hét ága a hét szer felé mutat. A szalafői életfa nem azonos a régi korok kultikus életfáival. Ez az alkotás egy speciális motívumszobor, amelyet azért neveztek el mégis életfának, mert a rá vésett jelek, alakok mind az életet, a gyarapodást szimbolizálják.
Szalafő egyik érdekessége az egykori jégverem, mely a település központjában, a Művelődési Ház és az Életfa közvetlen közelében helyezkedik el. A hűtve tárolás módszerét rekonstruáló bemutatóhely egész évben látogatható. Szépen rendbe hozva, kivilágítva kukkanthatunk le a mélybe, a mellette elhelyezett tábláról pedig mindent megtudhatunk az építmény egykori szerepéről.
A községtől északnyugatra, Orfalu és Farkasfa között található a Fekete- tó. Ma már nem rendelkezik nyílt vízfelülettel, hanem sokkal inkább lápvidék. A Fekete tóhoz kapcsolódó népmonda szerint a tó helyén valaha templom állt. Egyszer egy asszony - elkésve a karácsonyi miséről - azt mondta, bárcsak süllyedne el szégyenében, és ez megtörtént. Azóta minden Karácsony éjfélkor a Fekete tónál csengőszó hallatszik a mélyből. Csak szakvezetéssel látogatható.